A hétvégén feltűztük legidősebb diákjainkra a Nagytemplomban a kis szalagot igazgatónő útravaló gondolataival:
„Bárhová is sodorjon benneteket az élet, a ruhátokról nem, de a jellemetekről, az emberségetekről és a világhoz való hozzáállásotokról fel fogják ismerni, hová, kihez tartoztok. A felnőtt létben nem a hibátlanság a cél, hanem az, hogy felelősségteljes, egyenes emberekké váljatok. Mi erre tanítottunk és neveltünk benneteket, s hisszük, hogy a munkánk nem volt hiábavaló. Ahhoz, hogy idáig eljutottatok, kellettek a kísérők is. A szülők, a pedagógusok és az osztályfőnökök, akik az elmúlt években nemcsak próbák elé állítottak, de pásztoroltak, fogták a kezeteket, türelemmel és szeretettel egyengették az utatokat. Ők ismerik leginkább a küzdelmeiteket és a sikereiteket.”
„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12)
Katona Péter, a 12.A osztályfőnöke, ezt az Igét helyezte a végzős osztályok szívére azzal az üzenettel, hogy az isteni bölcsesség megtalálása az az igazi érték, amely értelmet ad életünknek. Nem a múlton kell rágódunk és a jövőn aggódunk, hanem Isten segítségével a jelen dolgain próbálunk becsületes munkával változtatni, az értékest megtartani, a haszontalan dolgokat elvetni, hogy így igazi boldogsága lelhessünk.
A lenyűgöző osztálytáncok után, a fiatalok felkérték szüleiket egy táncra. Megható volt látni az összefonódó, büszke tekinteteket. Az este hátralévő része pedig a klasszikus diákbulik hangulatát idézte meg.
Büszkék vagyunk, Rátok, kedves Végzősök. Örülünk, hogy diákjaink vagytok és immár negyedik éve gazdagítjátok iskolánk életét. Isten áldása kísérje ezután is életeteket!