Ezzel a címmel tartottuk az idei tanévkezdő csendesnapot az imádság témájában kapcsolódva az egyház idei központi temájához. Dancsó Zoltán, nagytemplomi beosztott lelkész, valamint dr. Kiss Klára docens által tartott előadások központi üzenete volt, hogy az imádság nem csak az, amikor monológban beszélünk Istenhez, hanem leginkább az, amikor nyitottá válunk meghallani és megérteni mindazt, amit Ő akar mondani, mutatni nekünk. Az Úrral való párbeszéd a keresztyén élet olyan alapmozdulata, amely nem teljesítmény, hanem van, hogy megérkezés a Vele való közösségbe, és van, hogy épp csak elindulás felé azzal, amiben éppen vagyunk. Beszélgetés, kommunikáció, kapcsolat.
Ezeket azonban sokféle módon lehet megélni. A nap második felében éppen ezért diákjaink belekóstolhattak abba, hogy az imádság jóval több mint monológ, hiszen megélhető egy csendes nagyerdei sétában, egy elgondolkodtató film utáni vitában, dalban és versben, kiscsoportos beszélgetésben, kézműveskedés közben gondolatok megszületésében, önismereti, vezetett elcsendesedésben. Az oratóriumi záróáhítat kérdéseivel indulhattak fiataljaink haza, családjuk körébe a tanév első hétvégéjén: vajon ismerjük őt, vagy csak tudásunk van róla? Elindulunk felé, vagy inkább másfelé vesszük az irányt?
