Svájcban tett látogatást a leendő 12. A osztály (2026. 06. 27. – 07.01.)
2026 júniusának utolsó napjaiban nemcsak egy régóta tervezett utazás, hanem sokunk álma is valóra válhatott Svájcban élő osztálytársunk, Ferencz Zsigmond és családja jóvoltából. Zsigmond szülei svájci református gyülekezetekben szolgáló lelkipásztorok, ezért kirándulásunk fontos célja – az ország felfedezése mellett – a Kollégium hagyományos szolgálati formája, a kiszállás volt.
“De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40, 31)
Osztálykirándulásunkra visszagondolva a fenti ige jutott eszembe, mert a rengeteg életre szóló, ugyanakkor fárasztó program után Isten kegyelméből minden reggel újult erővel, izgatottan indulhattunk útnak; ezentúl Svájcban töltött napjaink központi témája lett a sas: a fiúknak köszönhetően éjszaka „sasmadarak” látogattak meg bennünket, ezzel biztosan garantálva a csapat ébrenlétét, jó hangulatát.
A 18 órás buszutat követően szálláshelyünkkel, valamint Zofingen várossal ismerkedtünk, másnap Luzernben szolgáltunk a magyar református gyülekezetben. Igemagyarázattal, közös énekkel, trombitajátékkal, a Kollégium és a Refi bemutatásával örvendeztettük meg a bennünket hatalmas szeretettel fogadó közösséget, ezenkívül megemlékeztünk II. Rákóczi Ferenc születésének 350.évfordulójáról is. Az istentisztelet után bőséges szeretetvendégséggel vártak bennünket. Délután a Kappellbrücke és a Löwendenkmal megtekintése után Zürich felé vettük az irányt, ahol a Grossmünster templomot néztük meg, majd kisebb csapatokban fedeztük fel a várost.
Kirándulásunk 3. napján a természeti kincsekben igen gazdag Lauterbrunnen, Grindelwald és a Svájc fővárosaként emlegetett Bern volt úticélunk. A közel 4000 méter magas hegyek körülölelésében túrázva kb.70 vízesést, csörgedező patakokat, szemet gyönyörködtető tájat láttunk. Bernben a Szövetségi Palota és az Óratorony megtekintése után a híres berni finomság, a Berner Mandelbärli megkóstolása sem maradhatott ki, azonban másnapi programunk miatt helyet kellett hagynunk az újabb édességnek, mert egy svájci utazás csokoládé nélkül nem az igazi. A Cailler-csokoládégyárban jártunk, ahol a csokoládé csábító illata miatt embert próbáló interaktív túra után korlátlan mennyiségben fogyaszthattunk csokit – immár a gyártási folyamatot tökéletesen megismert szakértőkként. Édes kalandjaink után egy kevés komolyság következett: Genfbe utaztunk, hogy a Reformáció Nemzetközi Múzeuma és a Reformátorok fala ne csupán az egyetemes egyháztörténet könyveinkre, hanem református hitünk valóságos alapjaira is emlékeztessenek. Genfi látogatásunk elmaradhatatlan eseménye a Szent Péterkatedrálisban történő genfizsoltár-éneklés volt, melynek különleges varázsára akkor is emlékezni fogunk, amikor egy hétfő reggeli áhítaton megszokott környezetünkben csendülnek fel a zsoltárok.
Rendkívül hálásak vagyunk a meghívásért és idegenvezetésért Ferencz Árpád nagytiszteletű úrnak és feleségének, Domahidi Nelli nagytiszteletű asszonynak, valamint családjuk segítő tagjainak, akik nap mint nap azért fáradoztak, hogy jól érezzük magunkat. Köszönjük a szeretetteljes fogadtatást, és a finom falatokat! Életükre Isten gazdag áldását kérjük.
Továbbá hálával tartozunk osztályfőnökünknek, Katona Péter tanár úrnak a hosszas szervezésért, és kísérőtanárainknak, Varga Jánosné Baranyai Gabriella igazgatóhelyettes asszonynak, Győrffy Karina tanárnőnek és László Lóránd tanár úrnak a sok-sok örömteli pillanatért, a beszélgetésekért, közös játékokért, türelemért. Hálásak vagyunk Istennek azért, hogy épségben, felejthetetlen élményekkel gazdagodva térhettünk haza.
(Pataky Lídia 11.A)
