A régi hagyományokat újragondolva a félévkezdő csendesnapok hitmélyítő alkalmakat jelentenek négy napon át: két reggeli alkalom az Oratóriumban, a szombati précesz és a vasárnapi úrvacsorás istentisztelet. Idén is olyan igehirdetőket hívtunk, akik több szálon kötődnek iskolánkhoz szülőket vagy egykori refis diákként. Mindig felemelő érzés amikor a generációk találkoznak, valamint felelevenítődnek egykori érzések, emlékek a helyszín és a találkozások által.
Szalkó Károly kemecsei lelkipásztor a futball világából hozott kép segítségével hívta fel a diákok figyelmét arra, hogy mennyire fontos a pályán maradni és megtalálni Isten csapatában a helyünket. Másnap egy különleges hangvételű szolgálat tanúi lehettünk, hiszen nem mindennap hallgatnak tizenéveseink olyan lelkipásztort, aki otthonosan mozog, családi vállalkozásuk révén, a versenyszférában. Papp Krisztián nyírtéti lelkipásztor erről a két, látszólag nagyon különböző világról beszélt nekik rávilágítva a belső és külső kihívásokra.
Szombaton délután igazi „audio-vizuális” élményben volt része fiataljainknak, de ezúttal digitális eszközök nélkül. Gál Álmos keramikus és felesége, Gál-Győri Márti lelkész, előadóművész látogattak el hozzánk, és a zene, valamint az agyag nyelvén meséltek formáltatásról, az élet mélységeiről, életcél, sőt életfeladat megtalálásról a Mester keze által. Hitelesen, tabuk nélkül beszéltek saját tapasztalataikról, amelyek nagyon mélyen megérintették kollégistáinkat.
A vasárnap ennek a néhány napnak méltó lezárása volt, amikor a főapparitor édesapja, Gál Sándor fábiánházai lelkipásztor hirdette az igét arról, hogy mit is jelent Isten jelenléte az életünkben. Az úrvacsora által pedig lelki közösségünk lehetett nem csupán egymással, hanem az értünk önmagát odaadó Úrral is, aki velünk van a világ végezetéig.
(Berényiné Csinády Melinda – iskolalelkész, vallástanár)
